RSS
Hungarian English German 




ELTE BTK
Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet

1088 Budapest, Múzeum krt. 4/a



Támogatóink:

Magyar Tudományos Akadémia





Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok



Kiadványok


Geschichte der ungarischen Literatur (2013)


/

Geschichte der ungarischen Literatur. Eine historisch-poetologische Darstellung

Szerk.: Kulcsár Szabó Ernő

De Gruyter, Berlin, 2013. 728 oldal














Címnegyed és tartalom


Die Geschichte der ungarischen Literatur stellt Epochen, Tendenzen und Werke der ungarischen Literatur von den Anfängen bis zum 21. Jahrhundert vor. Diese gut 800-jährige Geschichte, geprägt durch sprachliche Alleinstellung, vereint historische und kulturell-ideengeschichtliche Strömungen regionaler wie europäischer Art. Die Darstellung verfolgt einen wirkungsgeschichtlich „gesteuerten“ Vorgang historisch-poetologischer Veränderungen in der literarischen Schreibweise und Kommunikation. Untersucht wird einerseits der Wandel der literarischen Sprachverwendung, andererseits die Formen historischer Kulturtechniken, die der Literatur die jeweiligen Bedingungen von Vermittlung zwischen Produktion und Rezeption zur Verfügung stellen. Ein besonderes Augenmerk gilt hierbei der Moderne, in welcher der ungarischen Literatur ein höchst produktiver und singulärer Umgang mit europäischen Themen und Horizonten sowie eine  tiefgreifende Auseinandersetzung mit ihrer eigenen Vorgeschichte gelang.



"Az irodalom elsődleges valósága”: A magyar irodalom története német nyelven

(Az MTA híre)


Több mint három évtized múltán jelent meg a magyar irodalomtörténetről átfogó képet adó német nyelvű kézikönyv. A Geschichte der ungarischen Literatur: Eine historisch-poetologische Darstellung című kötet főszerkesztője Kulcsár Szabó Ernő akadémikus, az MTA-ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport vezetője.

"Az 1977-es kézikönyvről nem mondanám, hogy »elavult«, mert egyetlen irodalomtörténeti ábrázolás sem avul el: mindig nagyon tanulságos lenyomata és élő emlékezete marad egy korábbi értésmódnak – jellemezte a Klaniczay Tibor főszerkesztő irányításával a budapesti Corvina Kiadónál megjelent kötetet Kulcsár Szabó Ernő. – Bár az irodalomtörténet marxista ideológiai konstrukciójának kényszere alatt született kézikönyv kiemelkedő alkotás, inkább az irodalom eszmei-tematikai teljesítményére összpontosít. Emellett – mivel magyar eredetiből fordították németre – számos szaknyelvi anakronizmus és terminológiai zavar terheli, ezért a külföldi egyetemi oktatásban egyre kevésbé bizonyult használhatónak.

A De Gruyter Kiadó gondozásában megjelent új, hétszáz oldalas kézikönyvre Kulcsár Szabó Ernő főszerkesztő közvetlenül a kiadótól kapott felkérést. A kötet nyolc irodalom- és egy színháztörténeti fejezetben tekinti át az irodalmi kommunikáció alakulását az irodalmi nyelvhasználat, a produkciót és recepciót meghatározó történeti kultúrtechnikák, valamint az intézmények változásain keresztül. Az egyes fejezeteket más-más szerzők (közülük többen akadémikusok, az MTA doktorai, illetve az MTA-ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport tagjai) jegyzik.

"Igyekeztem olyan munkatársakkal együtt dolgozni, akik nem valamely tőlünk elválasztott múlt mozdulatlan világát tekintik irodalomtörténetnek, és akik nem a krónikás elbeszélés vagy a múzeumi portrészerűség jegyében vélik azt elbeszélhetőnek. Vagyis úgy próbáltuk idegen nyelven is szóra bírni ezt a nyolc évszázados hagyományt, hogy az ne a puszta eseménytörténet vagy a mindig viszonylagosítható (s ezért érdek és tetszés szerint rendezhető) adathalmaz látszatát keltse. Az irodalom ama sajátosságát tekintettük mérvadónak, hogy nyelvének és formáinak hatástörténeti alakulása mindig összefügg az emberi világtapasztalat történeti változásaival. Időről időre ezért az bizonyul benne igazán értékesnek, ami a mindenkori jelent jobb önmegértéshez segíti hozzá, mint amilyet örökölt" – mutatott rá Kulcsár Szabó Ernő. A főszerkesztő azt is elmondta, a szerzők nemzetközi tapasztalatuk mellett megfelelő német szaknyelvi kompetenciával is rendelkeznek.

A kézikönyv a magyar irodalom nyelvi-poetológiai teljesítményét a maga hatástörténeti összefüggésében tárja az olvasó elé. "Az irodalmi művek elsősorban szövegek, még ha az olvasás során olykor összetévesztjük is a dolgokat a nyelvi formájukkal – emlékeztetett az akadémikus. – A kötet főként azoknak az olvasónak az érdeklődésére tart számot, akik a művekben nem eszméket vagy politikai programokat keresnek, hanem az irodalom elsődleges valóságára kíváncsiak."